Futóedzés Neked! - Kovács Józsi edző oldala

Nyerges Józsi a Vadlán 108k-n

2026.10.03.

 

Elszámolni való dolgok

 

A cím alapvetően általában utal a tartalomra. Ez most is így van. Akadt elszámolni valóm a Vadlánnal, hiszen 3 éve terveztük már, hogy lefutom. Nem, hogy nem tudtam lefutni, még indulni sem tudtam, sem tavaly, sem tavalyelőtt. Tavaly és tavalyelőtt is beneveztem, de vissza kellett mondjam a versenyeket, mert mind a két alkalommal műtéti beavatkozások (gyenge kis mandula műtét és egyebek) akadályozták meg az indulásomat. De eljött a várva várt pillanat: a drámai elszámolás. No és tényleg drámai lett (kicsit), de eredményes. Nézzük az elejéről!

 

1. A felkészülésem nagyon jól sikerült, a heti rendszeres edzések hibátlanok, a „próba” hosszú terepfutások („privát” Szentendre Trail, majd UTH Nyugat) is kielégítőek voltak. A lábamban megvoltak a kilométerek, és a tempóm is egész jó volt.

Szokás szerint készültem elő a versenyre: néztem a netes Vadlános videókat, próbáltam belehelyezkedni a pályába, a csekklistám alapján összekészítettem a cuccaimat, kevertem a frissítéseket stb.

Volt egy nagy előnyöm is: mivel az elmúlt esztendőkben már el akartam indulni a Vadlánon ezért – szokás szerint – tudatosan végig futottam már részletekben. Volt olyan rész, amit kb 5-6 alkalommal is megfutottam (Vonyarc-Büdöskút-Ederics-Csodabogyós-Vonyarc kör), szóval ha nem is, mint a tenyeremet, de alaposan ismertem a pályát.

 

2. A verseny előtti éjszaka nem volt teljesen nyugodt, egy 5 órás alvással tudtam le (mondjuk ez nekem szinte átlagos…) időben ott voltam a rajtban, és még csak a ruházaton sem kellet dilemmázni, egyértelmű volt a rövid gatya-rövid ujjú póló szett, mert reggel is 8-9 fok volt, ami aztán fokozatosan emelkedett.

 

A Vadlán egyik jellemzője, hogy az első felében (54 km) durván „csak” az 1/3-át tudjuk le a szintemelkedésnek, a táv második fele tehát jóval csücskösebb. Az egész szintemelkedés majd 3200 méter (a pontos számadatokat, amit az órám mért majd később leírom). Szóval ennek megfelelően a táv első részén hasítottam, de tényleg, Az első 3 órában 27 km-t toltam le, és az első frissítésemen (46 km-nél, Várvölgyön) is jóval az általam meghatározott időn belül voltam, 5 és fél óránál történt ez (a frissítésről szintén külön írok). Addigra magam mögött tudtam Rezi várát, a Sztúpát, az első Vadlán-likat, Tátika várát (ahol a csúcson választhatott mindenki egy Vadlános karkötőt).

Az első frissítésem után elkezdődött a kálváriám, jelentősen visszaesett a tempóm, egyrészt nyilván a teljesített kilométerek okán, másrészt a meleg miatt. Három héttel a verseny előtt a meteorológia 17-19 fokot írt (inkább azt mondom saccolt), de ehelyett 24-25 fok várt ránk. No ez azért szintén sokat ki tud venni az emberből, hiába futottam le ilyen, és melegebb hőmérsékleten a heti edzéseimet, és ezáltal nyilván adaptálódott a szervezetem ehhez, de egy ilyen hosszútávú kihíváson úgy gondolom, hogy sok minden összeadódik. Egyébként a táv utolsó nagyobb egységében (a 2. frissítésemet követően Vonyarcvashegytől, azaz 81 km-től a célig a szervezetem egész jól összeszedte magát, és ennek köze volt a hőmérséklet jelentős csökkenésének is).  No mindegy is, ez csak egy adalék volt, a teljesítés egy szelete.

 

Egy másik szelete: a szerintem igenis technikás pálya kihívásai, ami – ahogy fentebb már említettem – nagyjából Várvölgy után kezdődött, jött a „hullámvasutazás”. Gyönyörű volt a pálya ezen része is, de egy-két résztől eltekintettem volna, ezek közül kiemelném az emelkedők közül a lázi kilátóhoz (más néven a Láz-tetői kilátó) vezető emelkedőt. A közelmúltból eszembe jutott a Hétvályús, meg a Prédikálószék. Nyilván mindegyik más és más, de ez a lázi kilátóhoz vezető emelkedő nem is emelkedő volt, inkább egy végeláthatatlan brutalitás. Valaki azt mondta, vagy olvastam valahol, hogy 38%-os. No ezt én ott és akkor kb. 60%-osnak éltem meg. Az egy dolog, hogy az átlagomat mélységbe taszította, de mind fizikálisan, mind mentálisan legyilkolt. Ehhez képest a Csodabogyós emelkedő egy habcsók, pedig az sem az…A lejtők közül a Balatonedericsre vivő viszi a pálmát. Na ennek sem örültem túlzottan. 65 km környékén jártunk akkor már, és hát nem tudom kinél, hogy van, de engem a lejtők jobban nyírnak. A „kilátó túrás” részeken található lejtőkön sem voltam vidám…

 

No, nagy nehézségek közepette ott voltam a 2. frissítő pontomon, ami Vonyarcon a Batsányi utcát jelentette, oda jött a család, és ott szusszantam egy 5-10 percet. De megérte! Ettem és ittam, és újult erővel szaladtam tovább, de tényleg. Ez a nagyobb tempó (ami 7 km/órát jelentett ott és akkor) kb. egy 15 kilomért tartott ki. „Faltam” az egyébként jól ismert utat. Hipp-hopp ott voltam a Padkűi kilátónál és Büdöskúton, jöhetett a lejtő, és az út Nagymező felé! Végülis a nagy lendületemet a fáradtság, és az utolsó Vadlán-lik, meg a Festetics-kilátó törte meg. Kemény volt mind a kettő. A Vadlán-liknál segítettem egy német párnak, mert sehogyan sem tudtak vele boldogulni, a célban meg is köszönték. A Festetics-kilátós kör meg már nagyon nem hiányzott, mint ahogy a legvégén a cserszegtomaji körözés sem. A 71-es út menti résztől a célig sajnos már jószerivel séta volt, a lábaim kész voltak, a mentális erő vitt az utolsó részeken (is).

 

3. Frissítés

Na ez megint érdekes volt. Most már többedjére tapasztalom, hogy úgy nagyjából 70-80 km-ig minden klappol. Utána viszont megváltozik a szitu, a saját magam által kevert izómat is alig bírom nyelni, a víz sem nagyon kell, a kóla egy kis megváltás ideig-óráig, meg egy két falat kajcsi.

Szóval szokás szerint folyadék alapú frissítésen voltam, de a biztonság kedvéért volt nálam egy szelet rágcsa, meg egy zacskó gumicukor, ha bármi történik esetleg segíthetnek.

A frissítés „házon belül” történt, mert a feleségem, és a nagyobbik lányom segített ebben. Előre lebeszéltük, hogy 46 km-nél Várvölgyön fognak várni kb. délben, valamint Vonyarcon, kb. 16:00 körül, de természetesen megosztottam velük is a live track-et, hogy lássák a konkrét helyzetemet. A várvölgyi frissítés – ahogy fentebb már írtam – bőven idő előtt, 11:30 körül jött el. Pólót cseréltem, és megmosakodtam, bevizeztem magam, leöntöttem a sapkát is vízzel stb., mert a már emlegetett meleg megtette a jótékony hatását…Feltankoltam, és mentem tovább. Szóval az a 46 km 5 és fél óra alatt ment (!). Ezzel szemben a következő 35 km-t (mert Vonyarc kb. 81-km-nél volt) szintén ugyanennyi idő alatt tettem meg, mert a kitűzött 16:00 helyett kb. 17 órára értem a 2. frissítéshez. Itt is várt a család, megszabadultam minden felesleges cucctól, a Várvölgyön átadott fejlámpát most visszakaptam, ettem egy kis paradicsomos tésztát, ittam egy kis vizet és kólát, és már indultam is tovább.

 

Szóval az összidő 11 óránál járt, ami remek volt még mindig. No és a hátralévő bő 26 km-t bő 4 és fél óra alatt tettem meg, mondom úgy, hogy bőven Büdöskút utánig „hasítottam”, ergo a legvége felé meglehetősen lelassultam.

 

A frissítésre visszatérve megjegyzem még, hogy olyan 50-60 km között kicsit émelyegtem, azt gondoltam, lehet hányni kellene, de aztán elmúlt ez a dolog. Azonban a jóízű, jóleső frissítés a táv utolsó harmadában már elkerült.

 

4. Szervezés

 

Ez nagyon szimpatikus, olyan családias, baráti volt, rengeteg kicsi gesztussal tele. Nekem ilyen volt pl. a több helyen megjelenő szervezők buzdítása, a frissítő pontokon (még ha nem is vettem igénybe konkrét frissítést, csak a legvégén) részvevők figyelmessége, a büdöskúti „kamara zenekar” játéka, a célban a beérkezők köszöntése, hangos ovációval, az ételek felszolgálása a célnál (akár többszöri ingyenes szedés, frissen sütött pizza szeletek szinte korlátlan mennyiségben), a masszázs lehetséges igénybevétele ingyenesen. Itt most nem a kotlátlan, meg az ingyenesség a lényeg, nem ezért emeltem ki ezeket is, hanem pl. a korlátlant úgy értettem, hogy a 2 segítőmet (a feleségemet és a lányomat) is étellel kínálták, nem csak engem, mint versenyzőt. Figyelmes gesztus volt! A masszázs is teljesen meglepett, mert ilyenről szó sem volt a versenyleírásban, hogy majd ilyen lesz a célban. Amikor elmentem a kínáló asztalhoz, hogy vegyek egy szelet banánt akkor odalépett egy fiatalember, és megkérdezte tőlem, hogy nem-e akarok egy rövid frissítő masszázst. Teljesen meglepve éltem a felkínált lehetőséggel.

A befutó kövek is egy nagyon figyelmes és profi dolog (hátránya, hogy ezt nem tudom kiakasztani az éremtartómra :) ).

Szóval nagyon elégedett voltam, nagyon jó hangulatú verseny volt, látszik, hogy a szervezők szeretik, amit csinálnak, a szívügyük a Vadlán, és ezt nem csak mondják, hanem teszik is.

5. Teljesítményértékelés

 

Nem néztem meg menetközben az előre felállított teljesítés küszöböket. Ezek voltak: 18 órán belül megfelelő, 17 óra alatt közepes, 16 alatt jó, 15 alatt kiváló.

Szóval a számok alapján jó lett az eredményem. Nagyon sokáig a kiváló közelében mozogtam, de végül maradt a jó, aminek nagyon örültem, hiszen végülis így lőttük be, hogy a 16 környéki időt a mostani állapotomban, felkészültségemmel tudnom kell. Tudtam is. Én magam is azt gondoltam, hogy 15-16 óra között fogom megcsinálni, inkább a 15-höz közelebb. Ettől egy picit elmaradtam, de egyáltalán nem vagyok csalódott!

Íme tehát a számok konkrétan az órám alapján:

Távolság: 106,60 km

Teljes idő: 15:39:35

Átlagos tempó 8:49/km

Teljes emelkedés: 3153 m

Átlagos pulzus: 131 m

 

6. Összegzés

 

A Vércse után valami olyasmit írtam, hogy az volt a közös munkánk legjobb, legszebb gyümölcse. Na ez most megváltozott. Nem érzek olyan eufóriát most, mint a Vércse után, de mégis ezt a Vadlánt érzem a közös munkánk legjobbjának. Összességében rendkívül elégedett vagyok, és egy pár nap elteltével majd biztos jön a teljes, felhőtlen elégedettség is. :)

 

Szóval most is köszönöm a közös, és eredményes munkát! Ezek szerint te is valamit jól csinálsz! :) Lehet, hogy sokszor leírtam már, de nekem ez tényleg nagy hajtóerő: durván kilenc éve semmit nem csináltam, a legnagyobb sportélményem az volt, hogy elértem az indulni készülő buszt, alkoholt fogyasztottam rendszeresen (az olvasóknak írom: azért nem voltam alkoholista), dohányoztam, túlsúlyos voltam. Ehhez képest ma ott tartunk, ha azonnal abba kellene hagynom a sportot valamilyen oknál fogva, akkor is lenne mire büszkének lennem, lennünk. Ebben neked is nagy szereped volt, van, amit tényleg köszönök!

 

A végére hagytam a családi oldalt. Nekem nagyon fontos volt, hogy ott voltak, és segítettek, és mindenben lehetett rájuk számítani. El kellett utazniuk, egész napot ott tölteni, holott esetleg csinálhattak volna értelmesebbet is, mint a csiga férjet/apát várják, meg kiszolgálják az igényét. Nélkülük sokkal nehezebb lett volna, önkiszolgáló módon megoldani is lehet, de így, ahogy most (is) történt teljesen más! Én már tudom, hogy melyik versenyemen lesznek ott, majd, ha eljön az ideje elárulom nekik is. :)