Futóedzés Neked! - Kovács Józsi edző oldala

Divinyi Zsombor 2. helyen a Lipót Trail-en

2023.12.02.

Az ember, aki majdnem lekéste a versenyt, aztán másodikként futott be, de a díjátadón már nem tudott maradni, így nem állhatott dobogóra… A sokgyermekes Zsombor megélt néhány peches momentumot az elmúlt 11 hónapban, amióta együtt dolgozunk a futásain, de már egy ideje „dobogó-képes”, és most a kemény edzések végre beértek.

 

Zsombor beszámolója a Lipót Trail-ről:

 

"Az egész ott kezdődik, hogy a sikertelen UBT után úgy voltam, hogy talán érdemes lenne rövidebb, 25-30 km közötti terepversenyekre járnom, hogy azzal készüljek - főleg mentálisan - a jövő évi UBT-re (amire már beneveztem természetesen;))

 

Így esett a választás a Lipót trail L hosszúságú, kb 28 km-es versenyére. Nevezés után kb 1 héttel természetesen kiderült, hogy lesznek az akkor már teltházas Ensport Buda Trail versenyen újabb nyitott helyek, így amikor ez eljött, arra is beneveztem, ott is a hosszú távra (kb 27km). Józsival egyeztetve nekem is egyértelmű lett elég gyorsan, hogy bizony egymást követő két hétvégén, téli körülmények között, közel 30km, közel 1000m+ szinttel nem fog menni, nem fogom bírni, ezért gyorsan azt a döntést hoztuk, hogy a Lipóton átnevezem magam a rövid (12km) távra, a másikon meg maradok a hosszún...Mindez megtörtént november elején, azután pedig szépen feledésbe is merült az egész.

 

Amikor szombat reggel rápillantottam az e-mail-jeimre, láttam, hogy hét közepén kaptam a vasárnapi Lipót versenyről egy emailt, amit még nem tudtam megnézni, gondoltam a reggeli tea mellett elolvasom, hogy vasárnap mégis hánykor, honnan is indul a verseny. Kb abban a pillanatban ki is köptem a teámat, mert láttam, hogy ez bizony ma van és nem holnap!!! Oké, gyerekekre jönnek vigyázni egy órán belül, akkor ha addig összekészülődök akkor van esélyem odaérni még. Igaz, hogy rettenetesen aludtam az egyik beteg gyerek miatt, igaz, hogy reggelizni nem igazán sikerült, de végülis ez egy kvázi sprinttáv, ezek beleférhetnek még így is.

 

Nagy nehezen sikerült elindulni és végül 10.00-ra beestem a versenyközpontba, amikor a speaker már visszaszámolt a rajthoz. Elkerekedett szemmel rám nézett és kérdezte, hogy "Te is itt indulnál?", mire hevesen bólogattam és kérdeztem, hogy hol tudom megszerezni a rajtszámomat. Innen is hálásan köszönöm neki, hogy megszavaztatta a versenytársakat, hogy megvárjanak-e, akik voltak extra jófejek és megszavaztak nekem pár percet. Ez arra elég volt, hogy felkapjam a rajtszámomat, feltegyem a futóórát és beálljak az indulók közé. És rajt. 

 

Az első pár méter a következőkkel telt:

1. Konstatáltam, hogy nincs nálam víz, de szerencsére egy soft kulacs üresen igen.

2. Só nincs nálam

3. Izógél nincs nálam

4. Füllhallgató nincs nálam

5. Rajtszámomat csak a szentlélek tartja, így át kell tűznöm magamon

6. csak az egyik cipőmet sikerült normálisan bekötnöm.

 

Megálltam, rendeztem magamat és a gondolataimat és azt mondtam, hogy akkor egy km bemelegítés következik, így eredtem a mezőny után, tökutolsóként.

A terep többnyire ismert volt, mert arrafelé szoktam terepedzéeket tartani, de a téli tájban teljesen más arcát mutatta az egész környék. GYönyörű szép volt, így megállapítottam, hogy egy tök jót fogok futni, és a cél az 1:08-1:10 közötti idő. No pressure. Aztán jöttek egymás után a hosszabb emelkedők és szép lassan elértem és lehagytam az embereket, de kifejezetten nem számoltam, hogy hol tarthatok, már csak azért sem, mert fogalmam sem volt, hogy hányan indultunk el. Aztán éreztem, hogy jól megy, így a síkabb, meg jobban futható emelkedőket elkezdtem megnyomni, közben figyelni, hogy 175 fölé ne menjen a pulzusom. 

Aztán egyszercsak 6 km, frissítőpont (arról sem tudtam, hogy lesz). Fülemben csengett Józsi állandó intelme; "Frissíts!!!". Oké, akkor 30 másodperc pihi, közben egy kocka csoki egy kis banán meg egy kis víz. Hamár ott voltam megkérdeztem, hogy hányan mentek el eddig. A válasz meglepő volt; ó, nagyon kevesen! 

 

Innentől már tényleg ismert volt a terep, a HHH kör, csak másik irányba, aztán már visszafelé Hűvösvölgy irányába. Aztán láttam magam előtt egy futót, akikhez egyre közelebb jöttem, de kb egy iramot mentünk. Egy kereszteződésnél ő is és én is megálltunk, mert nem tudtuk merre menjünk, végül közösen megtaláltuk, így onnantól kezdve együtt futottunk. Ilyen sem nagyon volt még, hogy bárkivel is beszélgetnék futás közben, de egyrészt a terep is kellemes volt (óvatosan lejtett), másrészt nem éreztem, hogy itt annyira kéne nyomni, hogy minden erőmre szükségem lenne. Szóval egy kellemes 4:40-es tempót mentünk, aztán egyszercsak már egészen közel voltunk a célhoz. Ott mindketten kicsit erősítettünk, így végül laktát tempó közelében fejeztem be a versenyt, de kifejezetten (magamhoz képest) alacsony pulzusszámmal. Az utolsó kanyarban kicsit erősebben futottam, így végül 2 másodperccel lettem gyorsabb, mint az alkalmi futótársam. 

 

Aztán a célban nem igazán láttam senkit, de gondoltam mindenki bent van a teremben (sátorban) és meleg teát iszik. Bementem és meleg tea volt, többi futó sehol, jobban mondva egy futó volt bent. Odalépett hozzám, gratulált, én meg félszegen megkérdeztem, hogy ő nyerte-e meg a versenyt. Mondta, hogy igen, nagyon gratuláltam neki és kérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy hányan jöttek még be. Elég furán nézett rám, mondta, hogy hát "én és te eddig". Nem is értettem, miről beszél, aztán megláttam a főszervezőt és nagyon megköszöntem neki a versenyt (télleg szuper a pálya), meg a meleg teát és mondtam, hogy akkor jövőre jönnék. Megköszönte, hogy jöttem és jelezte, hogy akkor az eredményhirdetés kb fél1-kor lesz. Mondtam neki, hogy tudom, hogy bunkóság, meg minden, hogy nem várom meg a dolgot és tudom, hogy illik mindenkit megtapsolni, de sajnos a gyerekeket vinnem kell síelni a város másik végére, szóval mennem kell. Borzasztóan sajnálta, de mondta, hogy persze megérti, de akkor legalább a díjamat várjam meg. És akkor ez a párbeszéd hangzott el:

 

- Milyen díjat?

- Mi az, hogy milyen díjat? Hát a versenyn díjas.

- Azt értem, de én miért kapnék díjat?

- Hát mert dobogós lettél.

- Én? Dobogós??? Hányadik.

- Második lettél. Nem mondta senki még:D?

 

Itt mind a ketten jót nevettünk, és tényleg. Második lettem. Megmutatta a táblát, ahol látszódott, hogy az első 1:05-öt futott, én pedig 1:10-et (illetve a 3. is annyit+2 másodperc).

Teljesen zavarba jöttem, próbáltam végiggondolni, hogy meg tudom-e oldani valahogyan, hogy más vigye el a gyerekeket síelni, aztán rájöttem, hogy ez nem fog menni, szóval így esett meg, hogy az első versenyem, ahol dobogóra állhattam volna, végül nem álltam fel a dobogóra:D."