Futóedzés Neked! - Kovács Józsi edző oldala

Michtiov Emese 2. helyen végzett a Dobogókői Hegyi Futóversenyen

2021.11.22.

 

Michtiov Emese egyre jobban szárnyal a terepfutásaiban. A szeptemberi szlovén korcsoport 1. hely után, itthon Dobogókőn a 2. helyet csípte meg, még hozzá egy edzőversenyen.

Emese beszámolóját olvashatjátok.

"Véletlenül jött velem szembe a Dobogókői Hegyi Futóversen kiírása és ugyanígy érzésből neveztem. Később tudtam meg, hogy egy nagy múltra visszatekintő (1961) tájfutó eseményről van szó, amit 26. alkalommal tartottak meg múlt szombaton. Több távon lehetett indulni volt minimaraton, félmaraton és maraton.

 

A maratoni táv rajtja 9:30-kor volt Dobogókőn a nagy parkolóval szemben. Jó volt ismerősökkel összefutni, pedig eredetileg erre nem számítottam. Visszaszámlálás után lefordultunk balra a piros sav jelzesre és belezuhantunk egy Pilisszentlélek felé vezető lejtőbe.

 

Becsapott a reggeli szél és már itt melegem volt, úgyhogy menet közben valahogy kibújtam a zsákból és a hosszú felsőből. Ez jelentősen belassított, pedig itt aztán lehetett volna csapatni. Jobb ötlet lett volna egy karszár vagy széldzseki.

 

Érdemes volt figyelni, mert egy jobb kanyarnál két ellenőrzőpont is volt és csak az egyik volt a miénk (Fagyos katona). Az időmérés dugókás rendszerű volt és 7 pontot kellett érinteni, ezen kívül bármerre lehetett menni. Ami néha vicces helyzeteket teremtett, amikor valaki kivágtatott egy elágazásból, mert levágott egy szakaszt.

 

Az ajánlott tracket - ami ugyan hosszabb volt, de a legideálisabb - töltöttem fel az órámra és azon mentem végig, néhány kisebb vargabetűt rajzolva a térképemre. Pedig a szalagozással sem volt hiba, csak nem mindig vettem időben észre.

 

A pilisszentléleki temető mellett jobbra fordulva elkezdtünk emelkedni László-kúp irányába (2. ellenőrzőpont). A Pilis-nyereg szerpentinje nagy kedvencem, itt volt még egy pont (3.) és levágásokkal mentünk felfelé, majd fordultunk Körtvélyes-puszta (4.)irányába. Fogytak a kilométerek, kényelmesen lejtett az út, vissza kellett öltöznöm, felkaptam a zsákra a hosszú felsőt. Mellesleg jól mutathattam a kidudorodó kifordított felsőben. A kesztyűmre is újra szükség lett.

 

A téglavörösen izzó levelekkel borított völgyben újra levetköztem és közben sasszéztam a kövek és süppedő avar között. Izgalmas ez a tájfutás. Néhány patakátkelés után nekimentünk egy meredek csúszós emelkedőnek, ami a Vadálló-kövekhez felvezető turistaútra vitt fel. Ez a mászás az első Ultra Trail Hungary Szentendre Trailemről örök emlék marad, de több edzést is tervezek ide, mert egyre jobb lesz, kezdem megkedvelni.

 

Nagyon változatos volt az útvonal, kifejezetten élveztem. Belefelejtkeztem, beszippantott és mindent mást reszetelt az agyam. Na jó, a frissítésre azért figyeltem, óránként Hammer gél-HEED izo-Endulolyze sótabi és minden kis fissító asztalkánál egy kis víz. Úgy készültem, mint egy alacsony költségvetésű filmre a moziban és pont azzal az érzéssel is mentem végig. Mindenki nagyon kedves volt és a pontokon tapasztalt, sok tájfutást megélt sporttársakkal találkoztam. A sok lelketlen impulzus után, ami sokszor a városban ér, ez nagyon felemelő volt. Mindenkinek volt egy kedves szava, de minden túlzástól mentes rajongás nélküli. Nekem ez nagyon közel áll a szívemhez.

Józsitól azt az útravalót kaptam, hogy ne szedjem szét magam, mert alapozás van, ennek megfelelően higgadtan haladtam. De az egyik ponton valaki szólt, hogy második vagyok. Egyedül haladtam néha láttam meg egy-egy férfi futótársat, de akkor valahonnan felbukkant egy női versenyző mellettem. Kiléptem kicsit, de mivel sokan sokfelé mehettek elhessegettem a gondolatot.

 

Felértem Prédikálószékre (5.), de nem tudom leírni és megmutatni sem a kilátást, mert az ellenőrző pont után fordultam is, hogy lendületesen leereszkedjek Sikáros felé. Őszintén szólva nem értettem, hogy ha látják, hogy rajtszámmal az övemen futok lefelé, miért állnak elém Nordik-walking botokkal a széles dózeren, azt már fel sem veszem, hogy nem hajráznak. Nem sznobizmusból mondom, de jobb helyeken ez nem így van!

 

Leértem a réthez (6.), de előtte még elkavartam pár száz métert, mire az óra jelezte a letérést és rátaláltam a szalagokra és a helyes útra. Itt kaptunk egy kis pofaszelet is ajándékba. Az utolsó ellenőrzőpont már a kéken haladva a Szilsgyi Bernát forrás volt (7.). Egy utolsó mászás következett, ahol kedvesebb kirándulókkal akadtam szembe. Vajon ez a kék túra számlájára írható?

 

Kapaszkodtam felfelé és egy futható szakaszra váltva becsorogtam csendesen a célba. Nem volt hajrázás, sem semmilyen ováció, sem speaker, sem éremosztó lányok. Viszont volt két csippantó egymással szemben leszúrva, amin simán átfutottam. Majd, mint akit arcon locsoltak rájöttem, hogy oda még azért be kellene a dugókát helyezni. Ezt azért írom, mert ezen múlt, hogy 04.03. lett a menetidőm. Szerencsére az órámat a valós 03:59:37-nél leállítottam. Az volt a rejtett vàgyam, hogy négy órán belül szerettem volna célba érni.

 

Kaptam egy nyomtatott „blokkot” a célban az egyik sátorban a részeredményekkel és odalépett hozzám a versenyszervező, hogy második lettem és hamarosan eredményhirdetés, mert 6 perccel utánam be is futott a 3. lány. Flottul ment minden. Felkaptam a felsőm a sátorból és mentem is a kilátóhoz a panorámás dobogóhoz.

A szombati maratoni távot 15 nő teljesítette, jó érzés volt másodikként célba érni, de úgy érzem most talán nem volt olyan erős a mezőny. Maradt még bennem egy jobb időhöz erő, és ha utólag okoskodom, akkor lehetett volna kevesebbet időzni a pontokon és így tovább. Elsőre nagyon boldog vagyok, hogy így sikerült és hasznos is volt az előző heti nem teljes bejárás.

 

Július óta edzek újra megszakítás nèlkül és nagyon köszönőm Józsinak, hogy ilyen jól felhozott.

 

Gratulálok minden teljesítőnek és örülök, hogy megismerhettem és a dobogón együtt állhattam Prokopp Erzsébettel.

 

Jó verseny volt, nagyon élvezhető különleges útvonalon, köszönet a szervezőknek. Edzésnek biztos eljövök és a következőre is, ha minden jól alakul."