Futóedzés Neked! - Kovács Józsi edző oldala

Vizi Viki a Spartan Trail-en

Vizi Viki tanítványom nem bírta ki tavaszig, egy rövid versennyel köszöntötte a hamarabb érkezett meleg időt.

Beszámolóját itt olvashatjátok:

 

"Törökmező - Spartan trail 10k

12,37km | 472m | 1:47:23 (3-4 perc kilátóba való fel-, lemászással, bámészkodással együtt)

Első versenyem, amin teljesen egészségesen, nem épphogy meggyógyulva, vagy kissé még náthásan vettem részt, ráadásul közvetlenül előtte sem voltam beteg, jeeee!

A kipihenten való versenyzés viszont egyelőre ismeretlen szó páros számomra...hajnal fél 1kor még javában nyújtottam (jógáztam), végül valamikor ½ 2 tájékán sikerült elaludnom...

 

Késve indulás, frontális baleset a helyszíntől nem messze -> teljes útzár -> kerülés -> rajt előtt kb. 20 perccel érkeztem. Motyók átvétele, minden cucc, karszalagok, csipogó, pánt stb. magamra aggatása, kis bemelegítés, majd irány a rajt zóna. Jó hátulról sikerült ismét indulnom De legalább volt honnan feljönni

Útközben egy fél banánt ettem, közvetlenül verseny előtt pedig egy High5 lassú felszívódású energia gélt ittam.

 

Sárban cuppogós első 1-2 km, ezt fagyott nyomvájús sár (van olyan, hogy fagyott sár? ) váltotta néha. Az első komolyabb emelkedővel 2 km környékén találtuk szembe magunkat. Kellett mászni rendesen, de legalább jó hosszan

A deres-saras fű néhol brutál mód csúszott, az egyik ilyen résznél mellettem egy srác jó nagyot esett De szerencsére nem lett baja.

 

Tudtam, hogy féltávtól jórészt lejteni fog a pálya, ahogy a 6. km-hez közeledtünk, és már épp fellélegezni készültem, akkor jött az igazi szívás (bár őszintén sejtettem, hogy így lesz ). A kis piros szalagok a Julianus kilátó (Hegyes-tető) felé mutatták az utat... Ha már felküzdöttem magam, persze hogy felmásztam oda is De megérte, hihetetlen kilátás tárult elém

 

Onnan egy kellemes, meredek, csúszós lejtőn le, majd rongyoltunk egy pár km-es majdnem vízszintes szakaszon.

 

Aztán amikor már kellően viharvertek voltunk, a 10. km-t egy újabb emelkedővel ünnepeltük, ekkor már rendesen éreztem a combom, fenekem, de rendületlenül és megállás nélkül haladtam előre.

Kis szlalom a fák között, az utolsó km-eken még pár kiló sarat összeszedtem a cipőm talpán, majd áttrappoltam a célkapun.

Gyönyörű helyszín, remek hangulat és örömbódottá, hogy sikeresen és egész jó idővel teljesítettem."