Futóedzés Neked! - Kovács Józsi edző oldala

Vizi Viki bravúrja a Börzsönyben

2022.04.24.

 

Csóványos, Nagy-hideg hegy, sár. Aki ismeri a Börzsönyt, nagyon jól tudja, hogy ez a kombó elég gyorsan kinyírja az embert. A mai napon megrendezett WTF Börzsöny terepfutó versenyen szerencsére nem volt annyira borzasztó a sár-helyzet, de a két hegy magassága semmit sem csökkent.

 

Mikor tavaly nyáron elkezdtem együtt dolgozni Vikivel, sejtettem, hogy könnyen okozhat meglepetést, hiszen már akkor is szeretett futni, és meglehetősen kitartónak ismertem meg. A téli alapozása nem volt felhőtlen, kisebb testi fájdalmak, covid, és ilyen "apróságok" nehezítették a futóedzéseit. Mindezek ellenére, az 5 km-es tesztje már egészen jól sikerült, és jöhettek a tavaszi gyorsítások. A főverseny előtt megjelent egy gyengeség-érzet a térdében, ezért a biztonság kedvéért térdszorítót vett fel. Úgy gondoltuk, hogy ha szépen végigmegy, és megússza sérülés nélkül, akkor már jók vagyunk.

 

Ahogy majd a beszámolójában olvasható: Viki mindent jól csinált a verseny alatt, és ennek meg is lett az eredménye. A Csóványost nem futotta el, hagyott tartalékot a második felére is. A pontokon nem időzött sokat, a frissítési szabályokat is betartotta. A végére pedig a megmaradt erejének nagy részét is felélte, ahogy ezt egy főversenyen illik. Viki tulajdonképpen úgy versenyzett, ahogy egy "profi" amatőr versenyzőnek illik. Semmit sem csináltam volna másképp, Viki ötösre vizsgázott. Így tovább!

 

Most pedig jöjjön a beszámolója:

 

"Tulajdonképpen egy emelkedő és egy lejtő az egész, csak mindkettő k*va hosszú" (edzőm)

WTF Börzsöny L táv

23,07 km 926m szint

3:13:50 (hivatalos idő)

32 női indulóból 10.(!!!) hely

Páran tudjátok, hogy majdnem 1,5 hónappal ezelőtt egy terepfutás után estére már csak bicegve tudtam közlekedni, az it szalagom beadta a kulcsot - a terhelés nagyobb lett, a nyújtások viszont gyakran elmaradtak...

Kihagytam pár hetet, itthon edzegettem, de igyekeztem kímélni. Aztán újra kezdtem futni, nagyon óvatosan, bár minden alkalommal enyhe fájdalmak közepette, mégis éreztem, hogy javulok.

Az elmúlt néhány hétben eukaliptuszos nyugtató masszázskrémben, diklofenák és MSM gélben fürödtem, annyit nyújtottam, mint az elmúlt 3 évben összesen, igyekeztem figyelni a pihenésre (de azért még bőven van hova javulnom), hanyagoltam a társadalmi eseményeket, a fő témáim pedig: "vajon el tudok indulni a versenyen? " "vajon bírni fogja a lábam?" "Vajon én bírni fogom szusszal?" "lesz eső?" "mennyi eső lesz?" "lesz sár?" "mennyi sár lesz?" "Micsoda? 20 fok? Atyaég, meg fogok rohadni a melegtől!"

Szóóóval a verseny: a bemelegítő futásnál már éreztem, hogy nem lesz gond, konkrétan az elmúlt majdnem másfél hónap alatt sosem volt ennyire jó a lábam, mint ma, úgyhogy ekkor azért megnyugodtam, bár a táv és a szint továbbra is nyomasztott valamelyest, de próbáltam arra gondolni, hogy csak futni kell, más dolgom nincs. Haha.

Nos, az első 8 km szinte végig emelkedő volt, fel Csóványosra. Edzőm azt írta, osszam be az erőmet. Oké, csakhogy fogalmam sem volt, hogy kell egy ilyen hosszú felfelén erőt beosztani Úgyhogy belőttem egy kényelmesnek mondható tempót, és nem foglalkozva azzal, hogy hányan előznek meg, haladtam szépen előre.

Kb. a második km-en már szakadozott szét a mezőny. Nem néztem hátrafelé, így fogalmam sem volt, mennyien vannak, illetve egyáltalán vannak-e mögöttem.

Az erdőbe érve kellemes sár fogadott bennünket, időnként visszatért, csak hogy ne legyen annyira unalmas ez a 23 km, bár egy elég hosszú (2-3 km) szakaszon köves lejtőn haladtunk, az is kifejezetten nagy kedvencem volt Néhányszor egy kis patakon is át kellett kelnünk

A meredekebb emelkedőkön séta - első fotós pontnál a srác (épp a zsepimet tettem el): "Ne pakolásszá'! Kamerába nézz, mosolyogj! De k*va jó volt ez az emelkedő! De még nem vagy rajta! Még a fele se volt meg!" Köszi a biztatást innen is

A Foltán keresztnél a frissítőponton a gélemet ittam meg, majd futás tovàbb. Itt vált ketté az M és az L táv, mi természetesen az emelkedőn mentünk tovább.

Elmondhatatlanul jó érzés volt megpillantani a kilátót, majd az első szép hosszú lejtőt

Ekkorra már egy ideje egyedül futottam, előttem, utánam egy lélek se. Abszolút nem tudtam belőni, hogy állhatok.

Ahogy a kilátó, majd a Nagy-Hideg-hegy felé közeledtünk, egyre nagyobb lett a pára, volt egy hosszabb szakasz, amit tejködben tettünk meg, elképesztő gyönyörű volt! Itt-ott erősebben fújt a szél és 2x kicsit az eső is szemerkélt, de az még jól is esett

Itt 2-3 emberrel haladtam, tök jól húztuk egymást, szinte folyamatosan ment az előzgetés Volt néhány pont, amikor jó lett volna megállni, de tulajdonképpen gond nélkül tudtam mindig tovább futni, ahogy ezt a gondolatot elhessegettem.

A második frissítőpont a Nagy-Hideg-hegyen volt, elvettem egy banán darabkát, megmostam az arcom, ittam, aztán nyomás tovább.

Innen jórészt keskeny utakon futottunk, kidőlt fatörzseken, ágakon, gyökereken átugrálva. Pár km-en jött mögöttem valaki, hallottam, ahogy ő is kapkodja a levegőt, párszor gondoltam, elengedem, aztán végül inkább igyekeztem nem lassulni, és tudtam is tartani - egyszer félig hátrapillantottam, és láttam, hogy nincs annyira a nyakamon, mint gondoltam. Ez olyan igazi izgalmas verseny-feeling volt

Az utolsó néhány km-t egy sráccal tettem meg, és bár egyedül szeretek futni, ekkor már jól esett a társaság. A végét még meghúztuk, nem volt nehéz, már hallani lehetett a célból odaszűrődő zajokat, zenét, szurkolást.

Fogalmam sincs, mikor került a nyakamba az érem, és ki, hogy vette le a lábamról az időmérő chipet, szerintem ekkor kiléptem a testemből, vagy nem tudom, de valami olyan érzés volt, amit nem tudok körülírni Ha mégis kéne: hihetetlen boldogság, eufória, büszkeség.

Igazán mélypontom nem volt, és bár nem sok maradt bennem a végére, egyszer sem éreztem visszaesést a teljesítményemben, valószínűleg sikerült pont mindig jókor frissítenem

Az első alkalom, amikor úgy éreztem, meglehet kb. 3:30 alatt, a Csóványos elérése volt. Erre másfél órát adtam magamnak, bőven ezen belül értem oda. Aztán amikor 2:45nél az órámra néztem, és tudtam, hogy már csak valamivel több mint 4 km van hátra, szinte biztos voltam benne, hogy 3:15 körüli idővel futok majd be.

3:13:50 lett, amivel ezen a távon a 32 fős női mezőnyből a 10.helyre küzdöttem magam.

Abszolút nem számítottam ilyen jó eredményre!

Fantasztikus élmény volt minden egyes megtett méter "