Futóedzés Neked! - Kovács Józsi edző oldala

Vizi Viki egyéni csúcsokat döntött a VTM-en

2021.10.29.

 

Remélem, hogy Viki nem teszi szokássá, hogy minden verseny előtt lebetegszik… Szerencse a bajban, hogy ahogy a Vértes Trail esetében, itt a Vértes Terep Minimaratonon is már teljesen gyógyultan tudott rajthoz állni.

 

Mindezek ellenére, Viki nagyszerű időt ment egy szép futással. Ez minden számadaton meglátszik. Két egyéni csúcsot is összehozott: 1 km-en és 5 km-en. Valamint a 14,5 km-t 367 m szinttel 1:40 alatt sikerült leküzdenie, ezzel a 22. helyet szerezte meg a 41 fős női mezőnyből. Ez is jóval jobb arány, mint az első versenyén. Persze az eredmény csak másodlagos, a lényeg a fejlődés, és a futás öröme.

 

Nagy gratuláció! Még a tavaszi terveket nem beszéltük át, de ha Viki végignyomja a telet, akkor újabb minőségi ugrás várható a futásában.

 

A verseny beszámolóját itt olvashatjátok:

 

"Nyár után újra itt, ezúttal számomra jóval kedvezőbb időjárási körülmények között (8 fok). Mondjuk azon kívül nem sok minden volt ideális  2 hétig otthon voltam betegen, se futás, se edzés.

 

Múlt héten brutál mód beállt a nyakam, napokig alig bírtam mozdítani a fejemet (még mindig nem teljesen ok), 3 napja pedig egy kocsi alá gurult kupak kipecázása közben úgy kitekertem magam, hogy azt hittem, nem tudok felállni, se bejönni a lakásba  A derekamat azóta is éreztem, de a mai verseny végére majdnem teljesen elmúlt a fájdalom 

 

Futásból egyet sikerült ebbe a hetembe beiktatni, ami arra végülis jó volt, hogy megbizonyosodtam róla, hogy még mindig tudom, hogy kell egyik lábamat a másik elé tenni 

 

Tegnap még vizsgáztam is, így a hét nagy részében arra készültem, nem mondom, hogy túlpihentem magam, főleg tegnapról mára (kb. 5,5 órát sikerült aludnom), szóval ezeket tekintve semmi újdonság  Mondjuk ha a tendenciát nézem, a következő versenyen már végre teljesen egészségesen veszek részt (és valószínűleg ugyanilyen fáradtan- bár ezen nagyon igyekszem változtatni) 

10kor rajtoltunk el.

Gondolataim az indulás pillanatától kezve: "Mit keresek én itt?", "De gyönyörű idő van", "Haza akarok menni. ", "Szerintem megállok, semmi kedvem most futni." Szóval küzdöttem rendesen magammal...

 

Ezekkel elvoltam kb. addig, míg be nem értünk az erdőbe. Ott már megbékéltem a tudattal, hogy itt most bizony futás van, még úgy 11 km-en keresztül.

 

Az első néhány km-en kellett igazából emelkedőket mászni, az előttünk lévő kb. 20 emberrel együtt úgy néztünk ki, mint egy nyugdíjas túracsoport, sétáltunk szépen libasorban  Na jó, kevesebbet beszéltünk, nem voltak velünk kutyák, és szendvicset se majszoltunk közben 

 

Viszont néhány emelkedőt sikerült megfutnom, sőt, többször előztem is, ami miatt nagyon büszke vagyok magamra  És ezért köszönettel tartozom Dobos Zsuzska Private Gym Személyi edző- Gerinc tréner nek, combizmaim építőjének, vagy legalábbis építésvezetőjének, mert építeni én építem őket 

 

Itt-ott gyönyörű kilátásban volt részünk, persze nem bírtam ki, és 2x megálltam fotózni 

 

A terep jól futható volt, néhány helyen saras, de semmi dagonya, a táv felétől jórészt lejtő, így elég szép tempókat mentem (nem annyira szép pulzussal ), de összességében ez volt életem eddigi leggyorsabb terepfutása (pl. a leggyorsabb 1 és 5km-es távomat is most sikerült teljesítenem).

 

A fejlődésemhez természetesen az edzőm, Józsi is nagymértékben hozzájárult, így Neki is hatalmas köszönettel tartozom (aztán mindjárt kiderül, hogy amúgy utolsó lettem )  Mindenesetre nagyon élveztem ezt a mait és én úgy érzem, ismét minden tőlem telhetőt megtettem a pályán. Annak mindenképpen örülök, hogy az elején nem a fűben fekvést választottam "