Futóedzés Neked! - Kovács Józsi edző oldala

Divinyi Zsombor 2. helyen az Álmoshegyi terepfutáson

2024.04.20.

 

Alig pár héttel azután, hogy Zsombor egyéni csúcsot futott 5 km-en, szombaton ezt „megugrotta” 10 km-en is… csak éppen nem atlétika pályán, hanem terepen!

A Divinyi-hadjárat folytatódik, ezúttal a dobogó 2. fokára állhatott Álmoshegyen.

 

Zsombor beszámolója:

 

"Általában úgy szoktam befejezni a versenyekről szóló beszámolóimat, hogy "jó volt, de...". Ez a beszámoló most nem lesz ilyen. Ebben a beszámolóban nem fogok leírni semmi olyat, hogy mit kellett volna másképp csinálnom, mit bántam meg egy kicsit, mi az, amire legközelebb sokkal jobban kell majd figyelnem. Ebben a beszámolóban csak őszintén és tisztán ki szeretném írni magamból azt, hogy az első olyan versenyem volt, amiben egy gramm erő nem maradt és minden pontosan úgy történt, ahogy azt elterveztem előre. Egy olyan verseny, ami után nem maradhat kétség, hogy minden megtett edzéskilométer valamilyen módon (akár többféleképpen is) belém épül; akár fizikai, akár lelki oldalról. 

 

A múltkori versenyt - bár nem volt rossz - mégis valahogyan közepesen értékeltem. Persze a chilisbab hibás volt, meg rossz volt a taktika, de magamhoz képest sem ment valamiért a futás. Emiatt azt gondoltam, hogy főleg lelki oldalról nem lenne baj, ha még április hónapban keresnék magamnak egy versenyt, ami akár edzésbe beillesztve is visszahoz valamit abból, amit a másik versenyen elvesztettem. Így esett viszonylag gyorsan a választás a veresegyházi terepfutóversenyre. Komoly szintről nem beszélhetünk, kifejezetten gyors a pálya, így azt gondoltam megnézem mit értek a gyorsító edzések, és emiatt a 10 km-et választottam. Józsival is megbeszéltük, hogy ez belefér az UB felkészülés ívébe, így beneveztem. 

 

Előzetesen nem voltak komoly céljaim, illetve mégis. Kifejezetten nem a helyezésre fókuszáltam a cél meghatározásakor, hanem arra, hogy magamhoz képest milyen időt megyek. Itt pedig egy cél volt; aszfalt 10km egyéni legjobb időm (még tavaly kb ilyenkor) 44.55. Ezt szerettem volna elérni és megdönteni úgy, hogy ez most terep - még akkor is, ha nem nehéz, de terep. Ehhez a célhoz most tényleg minden adott volt; száraz, de hűvös idő, mégis napsütés, minimális szél, és végre-végre semmilyen komolyabb gyerekkór az elmúlt 2 hétben, ami bennem lappangva gyengít.  

A versenyre időben érkeztem és az alábbi kombinációt toltam le; 1 db nagy pogácsa az úton odafelé a kocsiban, aztán kis víz, egy kis csoki és indulás előtt 8 perccel egy izo. 10km, amit a terv szerint frissítés nélkül le kellett tolni. Bemelegítés és rajt. Ezután pontosan az történt, amit terveztem. Erős kezdés (4.00perc/km körül) amivel a mezőny elején tudtam maradni, úgy az 5. hely körül. Már a rajt után egyből lehetett látni, hogy 2 srác kimagaslik tempóban a mezőnyből - bár utóbb kiderült nem annyival, mint gondoltam. Egy hármas bojban mentünk kb 1,5 km-et, amikoris - az előzetes terveknek megfelelően - egy kicsit emelkedős szakaszon az elsőt robbantottam. Addigra az átlagtempó kb megszelidült és 4.20-4.25 között mentünk, de abban a kb 700 méteres szakaszon nekem sikerült 4.10-et mennem, így kicsit sikerült stablizálnom a 3. helyet. Onnantól kezdve a terv szerinti satbil 4.25-ös tempókat mentem amivel láttam, hogy sikerül tartanom a 200-300 méteres előnyt a többiekkel szemben. Az első nehézség, ahogy arra számítottam, 7km-nél jött, amikor a szervezetem ráeszmélt arra, hogy 30 perce laktát tempó környékén futok. Számítottam erre és tudtam, hogy pontosan a 7-9km közötti szakasz lesz a legnehezebb. Erre is előre megvolt a taktikám. Magam elé képzeltem a Városligeti kört, amit az elmúlt 1,5 évben - a Starva alapján - 878 alkalommal tettem meg. Ez segített abban, hogy tudjam, hogy nincsen sok hátra, hogy az az emelkedő ami még hátravan, nem sokkal nagyobb, mint ami a Ligetben van, és amit számtalanszor megtettem - legutóbb szerdán 4.05ös VOmax sebességgel. Ha akkor ment, most is mennie kell. 

 

Egy derékszögű kanyarban visszanéztem, már csak egy embert láttam mögöttem kb 15-20 másodpercnyi távra és az órámra nézve azt láttam, hogy még 900 méter van hátra (spoiler; nem annyi volt hátra:D), tehát jött a tervem utolsó fázisa. Teljesen mindegy, hogy mögöttem lévő srác elkap-e vagy sem, mert nem ez a lényeg. Az a lényeg - amit addig direkt nem néztem, meg számolgattam fejben -  hogy meg lehet-e a 45 perc alatti idő, van-e annak realitása. Amikor pontosan 800 méter volt hátra a 10km-ig, akkor mutatott az óra 41:10-et tehát ebből kiderült, hogy igen, ebből könnyen egyéni legjobb lehet. Innentől kezdve egyáltalán nem érdekelt a mögöttem lévő 78 ember milyen rakétákat gyújt be a végén, csakis az érdekelt, hogy a végén meglegyen a sub 45 perces idő. Úgyhogy becsuktam a szememet és azt mondtam, hogy minden, ami most még bennem van, azt ki kell fussam magamból. Szerencsére megláttam a kék célkaput és bár konstatáltam, hogy ez bizony itt nem 10km, hanem kicsit több (mindenkinek kicsit mást mért, de egyezményesen azt állapítottuk meg, hogy 10,5km lehetett a táv), szóval úgy voltam vele onnantól hogy menni, amíg bírok, úgy, ahogy bírok. És cél, és vége és ottvagyok, óra állj! 46.00. Gyors ellenőrzés a 10km résztáv kapcsán. 43:54!! ilyen nincs! 1percet vertem a tavalyi PB-re, terepen, alig akarom elhinni! 

 

Iszonyúan örülök, próbálom magamat valahogy összeszedni és amikor sikerül lihegve megkérdezem, hogy az lehetséges, hogy 3. lettem? Igen-igen, sikerült, gratulálunk. Második örömfázis, végre-végre annyi edzés után, dobogóra állhatok, még egy kis örömkönny is megjelent a szememben. Előttem lévő srácok 43 és 44 körüli időkkel mentek, szóval sokkal jobbat mint én, de "csak" 3 percet kaptam a győztestől, az teljesen vállalható:). Végül kategória 2., abszolút 3. helyet sikerült elérni, amivel minden szempontból elégedett vagyok. 

 

Tanulság; igazából azon kívül semmi, hogy megint kiderült számomra, hogy a futás persze elsősorban fizikai sport, de a mentális része az egésznek legalább annyira fontos, mint a lábak izomzatának állapota, meg az edzettség - és minél nagyobb a táv ez utóbbi annál fontosabb. Most a mentális része tökéletes és hibátlan volt, az előbbin pedig mindig lehet és kell is javítani - ezen leszek a következő hetekben is, mert májusban aztán jön a nagy tó és annak megkerülése..."