Divinyi Zsombor a Gella Trail-en

2024. 10. 19.

 

"Tavaly nem sikerült. Tavaly azért nem sikerült, mert görcsösen akartam, hogy sikerüljön. A sikertelen verseny másnapján beneveztem idénre, de azt is tudtam, hogy más évközi taktikát fogok választani. Részben emiatt is csinálom azt, hogy minden hónapban legyen egy verseny, hogy meglegyen az az érzés, hogy ez is csak "egy verseny a sok közül", ne legyen emiatt teher rajtam - idén ez volt a 11. verseny. Mindettől függetlenül persze volt bennem egy extra drukk a mostani verseny előtt.

 

Józsival elég durván megnyomtuk ezt a negyedévet, mert egy augusztusi dögmeleg 33 km verseny (és allergia) után, jött egy maraton felkészülés+verseny, majd rá alig 4 hétre az UBT....szóval komoly terhelés volt az edzés, de igyekeztem mindent megtenni, hogy megfelelő egyensúlyban legyen az edzés és a pihenés.

 

A versenyt megelőzően sikerült minden bizonnyal egy arcüreg gyulladást összeszednem, ami pokoli fejfájással és orrfolyással is párosult. Ennek megfelelően az utolsó heti laza átmozgató futások - egy kivételével - elmaradtak, de szerencsére szerdán már éreztem a javulást, így az nem volt kérdés, hogy a versenyen elindulok.

 

A versenyig (és a verseny napján is) nagyon figyeltem az evésre, hogy mikor mit és mennyit eszek, ezzel szerintem kijavítottam az egyik tavalyi hibámat. A rajtnál aztán találkoztam Józsival és láttam, ahogy rajtolnak. Persze azért a gépezetbe kisebb hibák becsúsztak (nem volt nálam a személyim - szerencsére jogsi igen, illetve hosszúujjú futópóló is a szálláson maradt, így rövid polo+esőkabátban indultam el, mert kb 8 fok lehetett, kifejezetten hideg volt), de összességében nagyon nyugodtan teltek az utolsó percek.

 

A rajtot követően kb 2 km-ig nem figyeltem a tempót, aztán szerencsére észbe kaptam, mert már megint 4.40-4.45-kel kezdtem, ez már tavaly is probléma volt. Tudatosan visszavettem a tempóból és a Kalvária-dombnál már kb a 11-13. helyen futva, nyugis 5.20-akat mentem. Tavaly az evés és a tempó mellett a frissítések elmaradása is hiba volt, így idén erre figyeltem, hogy pontosan betartsam a 45p/1 izo + 60p/1 sótabletta adagolást és közben keveseket igyak. Szerintem ez idén megfelelő volt, így amikor 16km-nél utolértem Józsi futótársát az emelkedőn, konstatáltam, hogy idén jobb formában vagyok, mint tavaly. A fordulónál 13. voltam, 2 perccel elmaradva a tavalyi időmtől, de ez így teljesen oké volt (akkor 1:45 - 7. helyen fordultam, idén 1.47 - 13. hely). Visszafelé aztán elkezdtem a pulzusra is nagyon figyelni, mert be-benéztem 170-175-ig és éreztem, hogy kicsit már sok, így 30-nál tudatosan visszavettem a tempóból. Valahol veszprémfajsz előtt még ketten lehagytak, de akkor már arra figyeltem, hogy élvezzem, amiért idejöttem, és meg tudjam élni azt a pillanatot, amikor átérek a célvonalon. 

 

Az utolsó 1,5 km már nem tetszett, a mozgás kicsit szétesett, de igazából már nem néztem és figyeltem semmit, mert tudtam, hogy ez innen meglesz. És valóban meglett, 3:44-el futottam be, közben még egy kis könnycsepp is megjelent a szemem szélén, mert igazából nagyon sokat dolgoztam és dolgozok azért, hogy itt tartsak; munka és 3 gyerek mellett kell úgy készülni, hogy ne égjek ki közben, ráadásul a gyerekek szemébe se vmi önző, flúgos csávó legyek, hanem a mozgás szépségét és előnyeit lássák ők is az egészben. Beérve, hamar megállapítottam, hogy azért ebben a futásban legalább maradt 7-8perc, amivel meglett volna az előzetesen vágyott 3:40-en belüli idő, de aztán jót nevettem magamon, hogy a lőtéri kutyát nem érdekli ez most, és boldogan toltam be a gulyáslevest és az alkoholmentes sörömet. Ahogy tavaly is, idén is rögtön be fogok nevezni a regisztráció nyitásakor a jövő évi versenyre, amire nagyon keresek egy váltó-futótársat (igazából remélem Józsit rá tudom beszélni a páros csapatversenyre:D), mert a 115km egyben talán még sok, de a 58km egyedül már egy elérhető álomnak tűnik...

 

Azt is éreztem, hogy a tavaly tényleg hibák sorozata kellett ahhoz, hogy ne sikerüljön a verseny, de idén ezekre figyelve, tök jó állapotban értem haza, és csak vasárnap éreztem némi izomlázat a jobb lábamban. Ez olyannyira gyorsan elmúlt, hogy hétfőn már erősítőedzésre mentem, kedden pedig már teljesértékű futóedzést tudtam lenyomni - hát tavaly erre legalább 1 hét kellett a keringés helyreállítása miatt."

 


© Minden jog fenntartva.