Futóedzés Neked! - Kovács Józsi edző oldala

Divinyi Zsombor első maratonja

2024.09.14.

 

Zsombornak közel két éve írok edzésterveket, és ő a lehetőségeihez mérten, ezeket szinte maradéktalanul végre is hatja. Idei eredményei (eddig): egyéni csúcs 5 km-en, 10 km-en, félmaratonon, és szeptember 14-én pedig behúzta az első maratont is. Megtisztelő, hogy ilyen elhivatott sportember edzője lehetek!

 

Beszámolóját itt olvashatjátok:

 

"Maratont élvezni? Létezik!

 

Valahol július elején járhattunk, amikor jeleztem Józsinak, hogy szeretnék idén egy maratont futni - lehetőleg még az UBT előtt. Amikor elküldtem neki a mailt, akkor azt gondoltam, hogy amikor a túloldalon Józsi mondjuk a reggeli kásáját eszegetve épp a mailemet olvassa, akkor félrenyel, filladozik és izomból visszaír, hogy ezt a marhaságot azonnal felejtsem el. Csak hogy értse mindenki a kotextust; éppen egy focisérülés miatti 5 hetes kihagyás után voltam, aminek áldozatul esett egy június eleji terepverseny, és a visszatérés során - fegyelmezetlen módon - az egyik edzésen futottam egy 10km PB-t, majd rá egy-két hétre egy másik edzésen egy FM PB-t... Szóval ilyen előzményekkel vártam Józsi rosszallását az újabb ötletemre, és bár nem kizárt, hogy valójában épp a reggelijét ette, amikor elolvasta az e-mailt, de a válasz abszolút pozitív volt (ezért is szeretek nagyon Józsival dolgozni, mert bár lehet, hogy neki ez nem volt a fejében, de gyorsan reagált). Annyit írt, hogy rendben, akkor szeptemberben Bódva-völgyi maraton. Nem volt alkudozás, meg ötletelés, hogy melyik maraton legyen, ha ezt akarom, akkor erre készüljek. Így építettük fel a nyarat, az augusztus verseny ennek a célnak megfelelő felvezető volt.

 

Augusztus elején megérkezett a szokásos évi parlagfű allergia, ami egyrészt rányomta a bélyegét 2-3 hétre az egész felkészülésre, de valahogy azért sikerült túllendülni rajta és augusztus végén már egész jó erőben éreztem magamat. Aztán jött egy olyan érzés, hogy ezért ez a maratonra való készülés mégiscsak keményebb mint az eddigi edzések, vagyis inkább érződött, hogy itt egy-egy nap kihagyás már olyan csúszást okoz emit nem lehet behozni, mert az ember nem szorít be két napba két hosszú futást, tempókkal fűszerezve. Apropó, azt még nem is írtam le, hogy miért szerettem volna maratont futni. Viszonylag egyszerű a válasz; még sosem futottam maratont :). Futottam már 57 km-t UB-n, meg 39-et UBT-n, de egyben, váltás nélkül, még sosem. Hát ezért. Mert ezt a klasszikus távot le kell futni, ez nem kérdés.

 

Szóval eljött a verseny napja. Már a péntek esti odajutás is kacifántos volt, mert a BP-Miskolc táv, köszönhetően az M3-as konstans feltúrásai miatt sikerült 3 óra alatt megtenni...esküszöm legközelebb inkább oda is futva megyek:D. Végig volt bennem egy félsz a versennyel kapcsolatban, mert bár próbáltam mantrázni magamban, hogy felkészültem és menni fog, de egyrészt valahogy nem tudtam önbizalomra átforgatni, másrészt rettegtem, hogy milyen lesz az idő (ítéletidőt jósoltak Nyugat-magyarországra, és tök bizonytalan volt a keleti régió). 

 

Reggel korán kelve az első jó jel megérkezett; bár szemerkélt az eső, de az időjárás előrejelzés csak gyenge esőt/felhős időt mondott a régióra, viharnak nyoma sem volt. Király! Összeszedtem a cuccokat, elmentem a versenyközpontba és 10p múlva már a buszon találtam magamat, ami a rajthoz vitt, Aggtelekre.

Nem is volt időm hezitálni már a helyszínen, hogy akkor végül mi legyen a felszerelés (hosszú v rövid gatya, hosszú póló v rövid póló, eskőbata v nem esőkabat?), így végül 8 fokban álltam a rajthoz, rövid nadrágban, rövid polóban és esőkabat nélkül. Hideg volt:D. Még két újítás volt; egyrészt nem vittem magammal futótáskát, rá kellett jöjjek, hogy nagyon zavar, másrészt új frissítőt alkalmaztam. Ez itt nem reklám, de el kell mondjam, hogy messze a legjobb cucc amit eddig ettem ebben a kategóriában; Mautern, koffeinmentes gél. Semmilyen íze nincsen, viszont tényleg brutál mennyiégű energia van benne és a gyomromat sem izélgeti, pedig 5-öt letoltam belőle.

 

A verseny elején abszolút hátulról indultam, mert azzal szerettem volna motiválni magamat, hogy hagyok le versenyzőket...hát az első 1,5km-en talán 2 embert ha lehagytam, mert végre egyszer nem szerettem volna elfutni az elejét. Hát ez minden volt csak nem őrült tempó, mert 5.50-ekkel indultam lefelé a lejtős szakaszon. Ilyen se nagyon volt még, mert Józsi azt kérte, olyan 5.30-cal indítsak, végre nem mondhatja, hogy gyorsan futok, jeee :).

Aztán elkezdtek pörögni a km-ek, és hipphopp 7km-nél voltam már, tényleg elsuhant az első hatoda, nahát. Az idő is közepesen vállalható, de végülis a teljesítés a cél, a Józsi által előzetesen jelzett 3:45-öt irreálisnak tartottam. 40.percnél ment le az első iso és pontosan 55percnél ért a 10km-es frissítőpont, ahol pedig az első sótabletta. Itt meg kell jegyeznem, hogy elképesztően sokat segített, hogy 5-km-enként volt frissítőpont, mert ez azt jelentette, hogy 10/20/30 kmnél kellett a sótablettákat megennem, és 40percenként, futás közben ment az iso. 

 

Egy holtpont volt, valahol 28-nál (ez volt augusztusban is), de éreztem, hogy ez most sokkal kisebb, ebből nem lesz nagyobb gond, és nem is lett. Még egy nagyon fontos dolog volt. Hihetetlen módon figyeltem, hogy az első 10km-en 150, a második 10km-en 160 fölé, a 3. 10km-en 165 fölé ne menjen a pulzusom. És tényleg egy-egy kivételtől eltekintve nem is ment, emiatt végig azt éreztem, hogy keringés oldaláról minden nagyon király. Aztán elértem így 35km-hez és akkor néztem rá először igazából az összidőre és próbáltam kiszámolni, hogy vajon mit tudok így megfutni, mivel akkor egyvalamiben már biztos voltam; ez ma sikerülni fog! Megcéloztam, hogy beérek 3:50 alatti idővel, sőt, megpróbálom a 3:48 alattit is, mert nem tűnt irreálisnak, hogy a végére elkezdjenek jönni a 4:45-50 kötüli ezrek. Őszintén mondom, lehet, hogy meg is lett volna, de pechemre az egyetlen valódi emelkedős szakasz éppen 37.km-nél ért, ami miatt vissza kellett venni és így az egyetlen realitás a 3:50 alatti idő maradhatott. A végét erősen megnyomtam és akkor adtam magamnak előszőr hálát, hogy az első 30km-en ennyire figyeltem a pulzusomra, mert bizony elkezdtek előjönni azok az érzések, amik egy-egy durva kifutás után érzek. 1km-mel a vége előtt láttam meg előttem még 2 futót és úgy voltam vele, hogy megnézem mit tudnak még a lábaim; hát már nagyon nem tetszett nekik, szerintem nem is értették, mit akarok így a 41. km környékén. Az előttem futó lányt még pont elértem, tényleg az utolsó kanyarban, az előtte futó fiút már nem, ha lett volna még 200 méter még ő is meglett volna, de igazából teljesen mindegy. 

 

A vége 3:51-es idő, ami nekem nagy boldogságot adott, mert mindezt nagyon tudatosan sikerült elérni. Józsi által kérteket szerintem majdnem minden tekintetben sikerült betartani, talán annyi, hogy az elején mehettem volna egy kicsit bátrabban, mégiscsak lejtett, illetve 33-tól már lehetett volna erősebb a tempó és úgy meglett volna a 3:45, de igazából semmi jelentősége nincsen. 

 

Ez az év elsősorban arról szól, hogy versenyeken minél többet induljak, tudjak úgy tekinteni egy-egy ilyen eseményre mint egy olyan edzésre, amit nem lehet eltolni és időben el kell kezdeni, semmit arról, hogy teljesítménykényszerbe hajszoljam magamat. Most járok a 10. teljesített versenynél és úgy gondolom, hogy még 2 simán meglehet. Bízom benne, hogy ebből az egyik az UBT lesz, ahová októberben visszatérek, és okosabb versenyzéssel annak is meg kell lennie. 

 

De akármi is lesz ezek már az enyémek ebből az évből; 

• 5km, 10km, FM és maratoni PB-t futottam idén, 
• rájöttem, hogy miért fontosak a lassú futások,
• megtaláltam a megfelelő frissítőket és taktikát az egyes távokon,
• nem tűnik irreálisnak már egy 60-70km-es táv, egyben. Eddig ezt nem tudtam volna elképzelni. 

Nagyon-nagyon jó verseny volt, és örülök, hogy Józsi ezt jelölte ki nekem első maratoni élménynek."