Futóedzés Neked! - Kovács Józsi edző oldala

Nyerges Józsi az UB-n

2026.04.24.

Minden éven megfogadom, hogy többet nem megyek az UB-ra, max, ha egyéni teljesítő leszek, aztán mégiscsak vállalok valamekkora távot egy csapatban. Na mindegy, ez most nem érdekes, hanem az az érdekes, hogy mi történt a bő 24 órában.

Először is mi is volt a cél? „Futás jó tempóban.” Ez szerepelt már hosszú hetek óta a felkészülési naptárunkban. Ezt én 5:20-ban lőttem be (magasan a csapat legjobb átlagaként…), mert ezt a tempót az állapotom alapján biztosnak éreztem, és nem akartam pl 5:00-át bevállalni, hogy szétforgácsoljam magam. A célt tökéletesen megvalósítottam: 5:16, 5:12, 5:18, és 5:05-ös szakaszokat abszolváltam. Nézzük ezeket részleteiben.

Az első szakaszom a Badacsonyörs (Varga Pincészet)-Badacsonytördemic volt. Az eleje lassú a pincében való kanyargás miatt, de pár km után elkezdődött az igazi pálya, aminek az eleje egy picit nagyobb emelkedés után hullámvasúttá alakul (fel, le, fel, le). Technikás, de szerintem jól futható pálya. Csodálatos időben, kissé melegben, csodálatos környezetben futottam, erős voltam, csak úgy mentek a kilométerek. 5:16.

A második szakaszom volt a leghosszabb az összes szakasz közül, majdnem 15 km, mindez a déli parton: Fonyód-Balatonlelle Kelet. Hazai pálya, azokon a részeken, ahol fut a pálya már sokat futottam ugye, hiszen nem messze lakom. Nagyon jó tempót mentem a sötét ellenére is, és nem fáradtam el nagyon, de a futás utáni vacsora, amit a feleségem és a nagyobbik lányom átadott, valamint egy jó tusolás, és kb. egy óra alvás nagyon kellett, megújultam. 5:12.

Ez a megújulás a harmadik szakaszhoz kellett is, mert ez a sokak által „rettegett” Sóstó-Balatonakarattya szakasz volt a balatonvilágosi nagy emelkedővel (relatív, hogy mi a nagy ugye…), még mindig bőven sötétben, hajnalban. Tavaly a sok műtét után 3 hét edzéssel futottam meg ezt, akkor 6:03-as átlaggal, aminek örültem, mint majom a farkának. Idén azért más volt a helyzet. Sokkal erősebben érkeztem, és az elejét, a sík részt meg is toltam, hogy a lassabb átlagú emelkedős rész miatt is meglegyen az 5:20-as cél. Meg is lett, de egyáltalán nem éreztem úgy, hogy ez sikerülni fog. Biztos, hogy a szinte semmi alvás is belejátszott, de az utolsó 1-2 km-en fejben számolgatva arra jutottam, hogy basszus, ez elment, kb. 5:30 lesz az idő. Ebbe beletörődve futottam a célig, ahol az órát lenyomva láttam a számomra megdöbbentő és egyben örömteli eredményt: 5:18.

Na és a vége a befutó, amibe minden maradék erőmet belepakoltam, és egy fantasztikus 5:05-öt mentem. Igen fantasztikusnak éreztem, mert kicsit elgyötört, kicsit fáradt, mindenképpen kialvatlan voltam, és több részletben már volt a lábamban jó pár km tempós futás. Nem volt hosszú szakasz, nem voltak nagy emelkedők, de úgy érzem, hogy rendesen odatettem magam.

Összegezve: UB-n még sosem futottam ilyen erősen. Minden a helyén volt, én ennél többet nem kívánok, nem is akartam. Sok emlék megmaradt, jó volt!