Szűcs Ati 5. a Szentlászló Trail-en
2024.05.19.
Ritkán ugyan, de olykor szoktam „instant” edzéstervet is kiadni a kezeim közül, amely kevésbé specifikus, inkább általános irányelveket tartalmaz egy adott versenyre való felkészüléshez. Az edzéseket hónapokra előre megírom, és nagyobb intervallumot hagyok a futások terjedelme és intenzitása vonatkozásában, bízva abban, hogy a futó a fokozatosság elvét figyelembe véve hajtja majd azokat végre.
Munkatársamnak, Szűcs Atinak is ilyen tervet készítettem, amikor néhány hónapja tanácsot kért: hogyan készüljön fel egy 10 órás terep-ultrára, konkrétan az Ultra-Trail Hungary Szentlászló Trail-re, amely egyébként a kedvenc versenyútvonalam az országban. Ati már tapasztalt futó, így tudtam, hogy „rábízhatok” egy ilyen tervet, nem fogja széthajtani, vagy sérülésbe hajtani magát. Mivel heti szinten találkozunk, ezért a tapasztalatát folyamatosan megosztotta velem.
Bár az edzéstervbe foglaltakat nem teljesen sikerült végrehajtani, viszont Ati követte az irányelveket, és számokban mérhető volt a fejlődés. Ati nagyon erős résztávokon, így azok az edzések nem jelentettek neki problémát. A hosszú, 30k/1000m paraméterekkel bíró terepfutások tempója pedig meredeken ívelt felfelé. 14 nappal a verseny előtt abszolválta az utolsó „long run”-t: a Szentlászló Trail útvonalán 38k 1300m szinttel már 6:30-as tempón belül ment neki, ráadásul a gyilkos Vadálló-kövek mellett még egy Strava Course Record is összejött neki, éppen a legmeredekebb részen... Ekkor már sejtettem, hogy ha valami nagy gubanc nem jön közbe, akkor a 10 órás menet borítékolható.
Az utolsó két hét már csak rövid és laza futásokkal telt, amit olykor mini sprintekkel tarkított Ati, így ennek köszönhetően a nagy napon kipihent izomzattal és dinamikus keringéssel tudott rajthoz állni. Sajnos egy tényező nem lett tökéletes: a verseny hetében a feszített munkának köszönhetően fejben eléggé elfáradt, de szerencsére az eredménye ezt végül nem igazolta.
Végül Ati 9:28-as álomidővel ért célba, ami nagyon brutális, 6:48-as átlagtempót jelentett. Ennél sokkal fontosabb, hogy így nyilatkozott a verseny után: „Szerintem életemben most voltam a legösszeszedettebb verseny közben.” Ez már csak azért is fantasztikus, mert Atinak ez volt az első versenye ilyen hosszú távú és ilyen szintemelkedésű terepen.
Szűcs Attila nem „nagyobb” és nem „jobb” másoknál. Nem azért érdemel elismerést, mert 10 órán belül lefutotta a Szentlászló Trail-t. Hanem azért, mert olyan erényekkel rendelkezik, amelyek lehetővé tették, hogy ilyen magas szintű fejlődést érjen el mind testben, mind fejben. Sajnos ezek az erények egyre ritkábbak a mai világban.