Tátrai Péter 1. hely a SzalamandRUN 11-en
2025.05.24.
Bár még csak két hónapja dolgozunk együtt Tátrai Petivel, a "beugró" versenyét nem kis meglepetésre megnyerte. Nyilván nem nulláról indult, komolyabb futómúlttal rendelkezik, én csak ismét "pályára" állítottam.
Rövid verseny-beszámolója itt olvasható:
"Gondolkodtam, hogy van-e értelme beszámolót írni a tegnapi versenyről. Kicsit olyan volt, mint egy monacoi F1-es futam. A rajt utan kialakult az első négy helyezett és onnantól vonatoztunk a végéig.
Az első 2 km-en adott a képen látható zöld pólós srác egy kis szélárnyékot, amit az egyik sáros kanyarban kihasználtam. Nekem jobban sikerült a kigyorsítás és elmentem mellette. Innentől kezdve csak a következô lépésre figyeltem mindig és tartottam a kényelmes saját tempómat. Tudtam, hogy 4,5 km után jön az igazi fal. Lelkileg arra készültem és tudtam, hogy utána csak lefelé megyünk az utolsó 4-5 km-en.
Egyáltalán nem foglalkoztam a srácokkal mögöttem, fogalmam sem volt ott mi történik, csak ment egyik lépés a másik után és azon kaptam magam, hogy a fal tetején vagyok.
Néha combig csapott a sár és gyakran figyelni kellett, hogy ne csússzak ki oldalra, de egy idő után azon kaptam magam, hogy már nem is hallok senkit magam körül. Se fáradtság, se unalom, semmi rossz nem jött, csak az adrenalin, hogy lefelé nem lehet baj. Ismerem magam, a Börzsönyben is mentek a 4 perces km-ek lefelé, ha valaki azzal együtt is megelőz, akkor ő megérdemli. Úgyhogy lefelé végig örömfutás volt. A végén még annyi tartalékom is volt, hogy benéztem 4 perc alá. A 10. km-em 3:40 volt.
A befutónál még arra is volt energiám, hogy a gyereknapra összegyűlt gyerekek kedvéért egy majdnem 24km/h-s sprinttel érkezzek meg. A célban, aznap délután, de még most másnap is azt érzem, hogy a magas pulzuszóna ellenére egyáltalán nem amortizáltam le magam."