Tátrai Péter a Tihany Trail-en

2026.01.17.

Tátrai Péter egy igen erős mezőnyben szerezte meg a 22. helyet a Tihany Trail terepfutó-verseny 15 km-es távján, amely 406 méter szintet is tartalmazott. A havas-jeges extrán nehéz terep még Petit is próbára tette, a 6:09-es tempó elismerésre méltó ilyen körülmények között. (A szép helyen, szép időben, jól megszervezett versenyt beárnyékolta az egyik futótárs halála... :( )

 

Péter beszámolója a versenyről:

 

"A verseny tényleg nagyon fantasztikus volt. Rajt elott kicsit beszélgettem Szabo Sándorral és két edzettjével, Vásárhelyi Mátéval és Tóth Bencével. A beszélgetésből kiderült, hogy nem velük fogok versenyezni, de együtt melegítettünk be ????

Beálltam a rajtnál előre. Ilyenkor mindig próbálok úgy helyezkedni, hogy keressek olyan társakat, akiket tudok követni. Kinéztem egy elég magabiztos, de kicsit idősebb srácot, de kiderült ez is egy kicsit erős vállalas volt. Balogh Ferenc, aki az összesített harmadik lett ????

 

Az elején kicsit erős volt a tempó, de élveztem, és jól éreztem magam. Az első emelkedő egy kicsit szétszedte a mezőnyt és azt elég erősen tudtam meghúzni felfele. A talaj viszont brutál csúszós volt. Folyamatosan küzdöttem a csúszkálással. Felfele folyamatosan mentek el mellettem a láncos, szegecses futók. Nagyjábol 4-5 km-nél elkezdett beállni egy stabil társaság, akikkel együtt tudtunk haladni, és kényelmes, de nem lassú tempóban mentünk. Ami nem tetszett, hogy folyton nordic walking-os indulókat kellett kerülgetni, mert őket előttunk inditották el.

A második emelkedő volt a holtpont. Az nagyon kikészített. El is hagyott a társaság, akikkel addig mentem. Itt többször belesétáltam. Nagy nehezen felküzdöttem magam. Fájt, égett a combom. Ez volt az a pont, amikor elengedtem, hogy én versenyzek, innentől edzésnek fogtam fel.

 

A következő szakaszon igyekeztem nem túltolni a tempót. Tudtam, hogy 12 km-nél még lesz egy nagyobb emelkedő. Csak arra figyeltem, hogy biztonságosan és normális pulzussal haladjak. Jól esett nagyon ez a szakasz. Sajkodnál gyönyörű volt a kilátás. Amikor eljött a 12 km-es emelkedő jó erőben voltam már újra. Energiám annyira sok volt, hogy a bekészített géleket nem is ettem meg. A két kulacs iso ital nagyon kellett, időnként jó volt frissiteni. Az egyetlen frissítő pontnál is megálltam nyugodtan inni egyet.

 

Az emelkedőt simán végigfutottam. Kimondottan jó erőben éreztem magam, és örültem, hogy már csak lefele megyünk. Kicsit újra megengedtem a nagyobb tempót. Néhány embert itt sikerült utolérni es megelőzni. Az utolsó kilométer kezdeténél viszont nagyon beszúrt az oldalam. Arra keszültem, hogy a végét nagyon megnyomom, erre ketten visszaelőztek, mert ott nem tudtam rendesen haladni. Végül így értem be a célba összesített 22. helyen, és teljesen elégedetten. Néhány perc bennem maradt, de ma úgy erzem ez volt a max. Talán az utolsó kilométer volt csak egy kicsit csalódas, de nagyon jó érzéssel futottam be a célba. Ez egy nagyon jó verseny volt, örülök, hogy eljöttem ????"

 


© Minden jog fenntartva.